A tél is szép

Bujdosó Ágnes:

A tél is szép

pötty
pötty pötty
pókhálón reszkető szivárvány
csillámló csöppek

hull
hull hull
a fáradó zöldben
a ritkuló rőt levelekre
a könny
hull a csendes eső

surr
surr surr
így surran az ősz
hová tűnt el
az édes
a fényes
a kényes
a mézes
idő
hol a vágy

kár
kár kár
már álom marad az álom
s a beteljesülésre
rideg
fehér pecsétet
üt a tél

zzz
zzz zzz
fut a szél
hajtja a súlyos fellegeket
ma sáros
a város
és álmos
a dermedő szív is
pedig a búcsú csak átmeneti

pity
pity pity
a hóban
a fagyban
is pittyeg a fürge madár
megbújik párja pihés melegén
csőre
csöpp kis
csókokat csókol
fészke falára

trill
trilli trill
dalolgatok neked
szemed
dúdoló hangod
elűzi a szürke lilát
a sűrű barna
menekül

s végre
végre végre
fellobban bennünk a drága
pirosan meleg
isteni tűz

1947.