...és válasz nincsen

Bujdosó Ágnes:

... és válasz nincsen

Azzal vádolsz, hitetlen lettem,
mert ezer kérdés izzik bennem.
Faggatnálak, de egy a válasz:
"Imádkozz! Kérj!" - A szívem száraz,
mint üres spongya, nedvre vágyik.
Hol a Szomjoltó? Tán egy másik
külön világban él és hallgat?
Miért aszal a szikrázó Nap
némely tájon homokká mindent?
Miért bolydul a fékezett rend
hirtelen pusztító pokollá?
Hogyan válhat a gonosz jóvá?
S ha nem változik, kit emészt el?
Mi az igazság? Mi a kétely?

A kérdések csak sorakoznak.
Kutat a "ma", hallgat a "holnap".
Vagy titkos kód jelei szállnak
ágbogain az életfának?
Hol volt a kezdet? Lesz-e vég is?
Örök a lét, vagy elenyészik
a pillanat holt idő szárnyán?
Akit keresel tűz, vagy bálvány?
Amiért most üdvödet adnád:
egészség, szépség, hírnév, nagyság,
meddig lelkesít? Mi az ára?
Mikor döbbensz rá, hogy hiába
tűztél ki célt? Eszközzel bírnád,
de alattomos erő tör rád
keserves, váratlan csapással
kivédhetetlen gátat. Átcsal
érveid másik oldalára:
azért hibás a logikája,
mert rossz helyen áll az origo.
Van törvény!
De van törvénytipró,
sőt, ki a paragrafust szülte,
az vét ellene, megkerülve.
"Ne ölj! Ne csalj! Légy emberséges!" -
Vajon a sikerekre éhes,
lelket gyilkolva, fényt orozva,
sakál módjára ragadozva
tartja magát a főparancshoz?
Ki történelemben kalandoz,
tapasztalja: a tiszta eszmét
mindig keresztre feszítették.

Én csak várok s kérdezek újra,
míg agyam épségéből futja:
Honnan? Kitől? Miért? Hol? Kinek?
Meddig? Hogyan?
Ki kaphatja meg
egy sugarát az értelemnek,
bizonyságát érthetetlennek?
Bolyongásunk bolygónkon várja,
az Űr mikor szívja magába?
A szédült parány miben higgyen?

Csak kérdezek ... és válasz nincsen.


1948.