Bujdosó Ágnes:
Primícia
Láttalak eddig is sokszor,
de ma, valahogy más vagy.
Simítsd el, kérlek rólam
ezt a keserű lázat!
Ma furcsa hatalmad van,
mintha az égig érnél,
mintha már mindent tudnál,
mintha sohase félnél ...
Talán nem is vagy ember,
talán te vagy az Élet!
Nézd, két karomat tárom
feléd és kérve kérlek,
segítsd tovább hordozni
az én könnyes keresztem!
Segíts az útra térni,
különben - jaj! - elvesztem!
A bizonyságot mutasd,
amit Tamás is vágyott,
hogy látni tudjam én is
az örök Igazságot.
Felszentelt, hűs kezeddel
oh, keress meg a porban,
hogy - botorkáló bűnös -
beléd kapaszkodhassam!
Láttalak eddig is sokszor,
de ma, valahogy más vagy.
Lettél a testté vált HIT
s én az élő ALÁZAT
1936.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése