Parainesis - Krisztának

Bujdosó Ágnes:

Parainesis - Krisztinának

Kriszta 18 éves. Érik.
Én 68 múltam. No lám,
fél évszázad két partján állunk:
jómagam s első unokám.

A kislányszem merészre tágult,
jövőt kutat, előre néz.
Az én pillám lassan lezárul,
íriszem vakon múltba vész.

De még vagyok s vágyom remélni,
hogy létemből egy kis darab
Kriszta szívét, agyát átszőve
2000-ben is itt marad.

Az élet lánca nem szakad meg
s tudva, vagy öntudatlanul
magában hordozza a titkot:
az ősök pora visszahull.

Ez az igazi testamentum.
Nem pénz, birtok, múló kacat.
Az a vércsepp zúgó erekben,
az a villanó gondolat,

az a láz, ami hajt előre,
az a fék, ami visszatart,
ha önvesztővé vált a tempó
s pusztulást hozna a kanyar ...

az a sejt, vagy csak egy atomja,
amit most csendben átadok.
Őrizzenek és óvjanak, mint
- hited szerint - őrangyalod.

Krisztina! Szép neved varázsa
vátesz sorsban fogantatott.
Azt hirdeti, vékony válladnak
nem könnyű terhe, mit kapott.

Lehet az út síma, göröngyös,
csörgedező ér, vad folyó,
irányát a név kijelölte:
Krisztina - Krisztus-hordozó.

Szent jogod legyen a szabadság!
Rabbá ne aljasulj soha!
Se embernek, se szenvedélynek
ne szántson rajtad ostora!

Nemessé csak a tisztaság tesz,
tiszta test, lélek és szavak.
Minden korok örök divatja
a makulátlan patyolat.

S hogy ne csak nézz, láss is valóban,
előbb ismerd meg önmagad!
Úgy válassz társat, hivatást, úgy
röptess szárnyaló álmokat,

hogy felmérd, ami lehetséges,
határt szabjon a türelem.
Ne légy szócső! Mérgez a hang is,
ha érzik rajt', hogy idegen.

Ítélj okosan és szerényen!
Nincs vétlen bíró, megjegyezd!
Kanyargós ösvényén a holnap,
nem tudhatod, hová vezet.

Oly' egyszerű a nagy igazság:
ne tedd másnak, amit magad
szenvedve bírnál csak viselni!
A többi mind ebből fakad.

Hát őrizzen neved varázsa!
Nem szertartáson múlik ez.
Hitvány jelképpé ne fokozd le,
szívedben éljen a kereszt

és Krisztus! S hogy hajléka lettél,
nem külsőség az. Tetteket,
sebgyógyító, okos jóságot
kínál a csöndes szeretet.

Így élj, leányom! És körötted
fényessé válik a világ.
Az élet szép! Magadban hordod
boldogságodnak zálogát,

hiszen forrás vagy és a kút is,
hol gyermek s hű társ megpihen,
mert asszony béleli a fészket.
S ha fárad, hűl a kegyelem,

legyen, kinek súgd: "nehéz nékem,
Uram, a terhet hordanom ..."
Krisztina, szép neved varázsa
kísérjen áldón útadon!

1988.