Bujdosó Ágnes:
Marci megszületett
Emese barna, Marci szőke.
Emese vékony, Marci ... hááát ...
bizony gömbölyű, jó étvágyú,
de semmi baj! Fiú! Vivááát!!
Trónörökös tapsikol vidám
ritmusokat s csöpp ujjai,
mint kósza lepkék, táncot járnak.
Sikkantásokat hallani
a kiságy felől. Mese nézi,
töprengve lesi, úgy figyel:
kihez fut anya először és
apa magasba kit emel?
Ki szopogat anya melléből
tejecskét, fínom habosat?
Apa zsebében kire vár most
a megszokott csokifalat?
"Még nincs is haja. Ülni sem tud.
Csak rúg, visít és rám se néz ...
felvenném egyszer, csak ne volna
a pellis bugyi oly' nehéz!"
Jelez az óra. Anya jön már.
Tálra túrókrémet púpoz,
Mesének hozza az uzsonnát
s csak utána lép Marcihoz.
A kislányt elönti a hála
s a kicsorduló szeretet.
Felágaskodik, megpaskolja
a krémtől fénylő feneket.
"Segíts letenni, betakarni!" -
Mese komolyan bólogat,
hiszen rábízták a kis tesót.
De este a legboldogabb,
mikor apa érkezik s lassan
kabátja bő zsebébe nyul.
A titkon vágyott csokiszelet
most Mese tárt kezébe hull.
A kislány és a TV-maci
befejezték már a napot,
de alvás előtt testvérnénje
Marcikájához ballagott.
A csokoládé felét szépen
pólyaasztalára teszi.
Mire megnő, sok gyűlik össze
és egyszerre megeheti.
Így történt s én szívből kívánom,
hogy ne változzék sohasem!
Két unokám egymást segítve,
könnycseppet mosolyra derítve
keljenek át az életen!
1981.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése