Lindának

Bujdosó Ágnes:

Lindának

Hinta-hinta, palinta ...
röpül rajta Melinda.
Szállna, szállna a magasba,
de a vaslánc visszahúzza,
vissza, vissza a Földre.

Nézlek, nézlek, kicsi lány,
óriás Gömbön parány.
Nékem te vagy most a  m i n d e n,
egyre feljebb törő kincsem,
röptetnélek kacagva!

Lepkeszárnyú, százszínű
ille-pille, gyönyörű!
Jövőt játszó libikóka:
fel a mennybe - le a porba,
válassz, válassz, angyalom!

Felkínálom most neked
ezt a pompás életet:
szavak mesés sziporkája,
zene mámoros hulláma,
mozdulatok csarnoka

téged vár. Feléd köszön
az áldott szépségözön.
Csak nyisd rá két tiszta szemed,
felhők közt is elérheted,
ködszitán átmosolyog.

Hinta-hinta, palinta ...
fent lebegsz most, Melinda.
Napsugárcsók, idd magadba
s kicsorduló könny patakja
szivárvánnyá édesül.

Zenitcsúcson kicsi lány ...
furcsa mérték és arány
gyermekszemmel a magasból
- mint ki tilosban barangol -
meglesni az Életet.

Nézd hát, nézd csak! Nagyszerű!
Csupa kaland és derű.
Szennyet mos a kristálytávol
s a gyűlölet káoszából
semmi sem ér el hozzád.

Leng a játék lágy indán.
Ha fent megállíthatnám!
De árny nélkül a fény vakít
s kétségek közt hited a híd.
Tán átsegít kegyesen.

Karom lódít: égbe kússz!
Föld mágnese mélybe húz.
Vigyázz, vigyázz, kicsi Lindám,
el ne szédülj a nagy hintán,
lelkednek ura maradj!

Itt a józanság szava,
ott a vágyak csillaga.
Ötvöződjék bölcsen egybe,
útad szilárdan kövezze!
Gyémántodat köszörüld.

S illat, szín, vagy gondolat,
mi belőlem megmarad,
öleljen át: bűvös fátyol,
alád terítem, ha távol
magasokból visszatérsz.

Hangom mindig rádköszön:
emlékekből fényözön.
Csak nyisd rá két tiszta szemed,
rímek között a szeretet
friss virágot hajt feléd.

Hinta-hinta, palinta ...
gyorsan megnő Melinda.
Eltűnnek a gyermekévek,
de ez a kis buba-ének
kísérjen el útadon!


1991.