A karosszék

Bujdosó Ágnes:

A karosszék

Csöppség voltam, első osztályos.
Gyakran állt pityergőre szám,
mert jaj, a mesét nagyon szerettem
s mégsem mesélt sose anyám.

"Ott a sok könyv, olvass belőle!
Vagy nézegesd a képeket!
Légy jó, kicsim! Látod, anyácska
főz, mos vasal, jár iskolába,
tanít sok gyermeket ..."

s már fordul-perdül vékonyka lába,
szép keze sose pihen.
Villan a tű ... készül a vázlat ...
forr a leves ... jaj, nincs-e lázad?! ...
Baj, gond, betegség -
sosincs megállás, anyácska, édes szívem?

Csöppség voltam, első osztályos,
de a szívemben már
- sürgő-forgó anyámat nézve -
jó szándék muzsikál:
szegény Édes! Küszködik, fárad,
soha nyugalma nincs.
Nőjek csak meg! Legyen kezemben
száz pengő! Drága kincs.
Egy    k a r o s s z é k e t  fogok venni!
Anyát beültetem
és simogatva dédelgeti
a két dolgos kezem.
Én főzök, mosok, takarítok,
iskolába megyek,
majd sok-sok gyermeket tanítok
s puha párnát veszek
a pénzen, amit megkerestem.

A terv már készen áll:
anyám ott ül a karosszékben
s a nagy lányára vár.

Sok év repült el észrevétlen,
mint szálló fellegek.
Hajam közé a tűnő nyár
ősz szálat pergetett.

Nagy fiam van. Első osztályos,
de gyakran pityereg,
mert jaj, a mesét úgy szereti,
mint tortát más gyerek
s hiába kéri, követeli:
"anyuuu, még egy mesét!"
Örök ismerős mozdulattal
fogom a kis kezét,

a hangom is oly' s ismerős.
A mélyén, valahol
emlékek szürke fátyolán
egy édes hang dalol:
"Ott a sok könyv. Olvass belőle,
vagy nézd a képeket!
Légy jó, kicsim! Látod, anyácska
főz, mos, vasal, jár iskolába,
tanít sok gyermeket ..."
S már fordul-perdül szegény lábam,
két kezem sose pihen.
Villan a tű, készül a vázlat,
forr a leves ... jaj, nincs-e lázad?!

S megszólal egyszer a kisfiam:
"Anyácska, édes szívem,
mindig mozogsz, mindig csak fáradsz,
soha nyugalmad nincs.
Nőjek csak meg! Legyen kezemben
száz forint! Drága kincs ..."

Igen. Hát így volt. Eltalálták.
Gyermekkorom szép, tiszta álmát,
mit sosem válthattam valóra
- anyácskám nem is tudott róla -
megkaptam én is
/dús ígéret kisfiamtól/
a   k a r o s s z é k e t .
és simogatva dédelgeti

1951.