Foszló fonálom

Bujdosó Ágnes:

Foszló fonálom

Gyuszira emlékezve.

Árván ülök a
Tiszaparton ...
gyáván a könnyem
visszatartom.
Félek. Átölel
a nagy semmi.
Lélek, meddig fogsz
még temetni?
Isten, miért vet-
ted el tőlem?
Hittem s itt hagytál
meggyötörten.
Rámhullt rettegve
tűrt magányom,
ájult hullámfe-
nék alá nyom,
ott ront szívemre ...
összetörtem.
Oh, mondd, miért vet-
ted el tőlem?

Árván ülök a
Tiszaparton,
kábán az alkony
issza hangom.
Kereslek, hívlak,
visszavárlak,
szerelmem kútja
tiszta már csak ...
Kuszáltan száll az
emlék fátyla,
- utánad nyúlnék,
jaj, hiába! -
bársony homályt te-
rít a múltra,
mákony szálát sze-
memre húzza.
A nagy folyó
csitítva csobban.
Arany golyó a
Nap. Karodban
ringat a lágy, jó-
tékony álom.

Hinta a vágy
foszló fonálom.

1942.