Az én dalaim

Bujdosó Ágnes:

Az én dalaim

Asszony lettem, ez egyszerű:
unalommá kopott derű,
anya, feleség, tanító,
lelki nyavalyát gyógyító.
Itt is vagyok ... ott is vagyok ...
hétköznapokba olvadok.

Hosszú utat jártam nagyon.
Nem ismerem a holnapom,
de a sok tegnap elkísér
amint ereimben buzgó vér
lüktet, dobol, zúg, elpihen
- életet hord át szívemen -
úgy lüktet, dobol, zúg dalom.
Érhet öröm, bú, fájdalom,
várhat munka, ezer dolog,
én csak dúdolok, dúdolok.

Olyan vagyok, akár a híd.
Hátamon hordom híreit
a kintnek, míg a bent pihen
s zümmögök halkan, szelíden.
Színre, illatra rezdülök,
álmok vállára felülök
s míg kezem serényen mozog,
én csak dúdolok, dúdolok.

De néha megfeszül a húr.
Ilyenkor torkom elszorul,
elfogy szavam, nincs sóhajom,
ilyenkor kell kiáltanom:
hallgassatok meg, emberek!
Ilyenkor már nem fékezek,
villám tüzével csapkodok ...
s nem dúdolok, nem dúdolok.

1986.