Bujdosó Ágnes:
Végh Krisztinának
A Csipkerózsika c. balettben nyújtott felejthetetlen élményért.
Csipkerózsát
a Csipkerózsikának!
Lágy ívben szökken
magasból karcsú lábad.
Önfeledten
lebegsz a hangok szárnyán,
ékkövek szőtte
százszínű szivárvány,
szellő ringatta
hajló búzatábla,
muzsika-testű,
tiszta rajzú násfa ...
Felejted metronómok
kegyetlen hajcsár hangját,
szívet, torkot szorító,
hasogató tik-takját,
tükörfalát az áldott,
munkamarta teremnek,
hol törpék s óriások
verejtékben születnek,
ha vár reád a színpad
tátott, imádott torka,
tűnik, semmibe símul
minden gyötrelmes óra ...
Rózsát, rózsát
a Csipkerózsikának,
kire a szépség
szomjazói várnak,
akit Carabosse
gonosz manói tépnek!
Ezüst rokkáján
mégsem halál a méreg.
Hulljon szemedre
könnycsitító álom,
jövőd Királya
ott ragyog pilládon,
hisz jó tündéred
holtig boldog időre
elindított egy
örök pas de deux-re.
1993.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése