Orvos lettem

Bujdosó Ágnes:

Orvos lettem

dr. Turi Katinak, a szív, tüdő s lelkek orvosának, a jó barátnak.

Puha színek, halk illatok
s egy édes, mézes, szűrt zene ...
lágy libbenés, fél mozdulat,
szavak szerelmes üteme:

így vágytam én az életem
álmodni át. Oly' zsongító
ez a langyos, szép hangulat,
napfényben fürdő, tiszta tó.

De a parton sziklák törik
meg a nyugalom vonalát.
Az ég szikrázó kékje fáj
s vergődve, nyögve küzdi át

kőbörtöne zátonyain
sikos testét a vén folyó.
Hátán iramlik az idő,
tört életeket hordozó.

Itt állok én. Kezem között
csurgó félelem, fájdalom
s mint örökmozgó rosta jár,
szüntelen jár a kis malom:

riadtan dobbanó szívem.
A vízikerék pergeti,
ujjam hegyéig reszketek
s nyújtom magam segíteni.

Habok hátán ömlik a könny,
kín vicsorog, felsír a jaj,
a malom-garat tárva vár.
Elég egy elfúló sóhaj,

zokszó nélküli üzenet,
vagy áradó, vak indulat,
mind utat lel szívem felé,
mely vígaszt adón rátapad.

Orvos lettem. A szenvedés
már ismerős. De felkavar
mégis minden új arc nyomán.
Nem megszokható. Diadal

ritkán boldogít. Keresem
az enyhítő szót, gyógyvarázst
s ha fűben, fában lelhetem,
vagy odún, fészekben tanyáz

- mit nem emberkéz alkotott -
az istenadta nedveket
hitembe csomagolgatom
s fűszerezi a szeretet.

Puha színek, halk illatok
s egy édes, mézes, szűrt zene?
Oh, álmodozni csodajó!
De más az élet üteme.

S a sebzett, szorgos kis malom
ha elfárad, én Kedvesem,
hozzád bújok majd szomjazón
s feltöltődik a szíveden.


1996.