Ogunquit

Bujdosó Ágnes:

Ogunquit

Mrs. Pierre D. Lambertnek, Bizsunak, gyermekkorom kedves "író"-
társának, akinek a bostoni és ogunquiti gyönyörű heteket köszönhetem.

Hajnal dereng. Én a napkeltét várom.
Az álmos kert hosszan nyújtózkodik.
Félébren, még a reszkedő homályban
feléd szállok, gyönyörű O g u n q u i t .

Sirály vagyok ki tenger illatától
részegülten rikoltva vágyait
vad csókkal csap fövényed bársonyára
s már enyém vagy, gyönyörű O g u n q u i t .

Emlékezem. De oly irigy a távol.
Ködbe zárja drága barátait
az álmodónak. Találkozunk ismét?
Vársz-e reám, gyönyörű O g u n q u i t ?

Látom-e még kanyargó utcák szélén
zöld fák sorát s virágzó bokrait
azáleák tikkasztó erdejének?
Mámorod hív, gyönyörű O g u n q u i t .

Kapuk mögött, a hűvös félhomályban
művészek lelke titkot vajúdik
s te őrzöd őket, csak értőknek tárva
kincseidet, gyönyörű O g u n q u i t .

Puha tenyéren ringatod lakóid
fáradt testét, lankadó vágyait
s boldog reggelek új reményét szórod
holt hitükre, gyönyörű O g u n q u i t .

Régmúlt idők ódon villamosára
várnak a mólón. Ez ma itt a sikk,
mert pajkos ifjak nyüzsögnek a strandon,
örökifjú, gyönyörű O g u n q u i t .

Forr a dagály. Merészen ostromolja
sziklák karjában nyugvó házaid:
hószín gyöngysor najád keblét takarva.
Kagyló szült tán, gyönyörű O g u n q u i t .

Homokszem sérti lágy húsát a csendnek,
csodává érik, hogy belehasít
s gyantáját szűri kínoknak, könnyeknek.
Igazgyöngy vagy, gyönyörű O g u n q u i t .

A földgömb túlsó oldalán a költő
kelő napfényben sírja dalait
sóvárogva s egy kristálycseppbe zárva
feléd küldi, gyönyörű O g u n q u i t .

1991.