Augusztus 20

Bujdosó Ágnes:

Augusztus 20


Duna partján dús, ódon ezüst ékszer,
képét hullámok sodorják tova.
Szeszélyes, karcsú tornyai kinyúlnak.
Híven áll őrt a drága palota.

Csipkés fala büszkén tör a magasba:
enyém ... tiéd ... az ország háza ő,
jelképe küzdő, színes életünknek.
Itt erjed, forr, itt érik a jövő.

Enyém ... tiéd ... az egész ország háza.
Egy nemzet sorsa él, virágzik ott:
tervek, célok, törvények születése
ünneppé avat benn' minden napot.

És te, aki csak kívülről csodálod,
érezd, tudd, apró tégla vagy falán,
sok millió társaddal együtt tartod
s ha egy kihull, rés támad oldalán.

Áll kemény talpon évezred alapján,
nem fog rajta tűz, égzengés, vízár.
Mélyből fakadt, örök életű jelkép,
dicső múltra új folytatást kínál.

István királyunk megszentelt kezének
intő ujja s tanítása örök:
kit élet vár, nem múltak torát üli.
Halottakra halott vessen rögöt!

Felejts bántást! Tűnjön a bűn, gyalázat!
Marja önlelkét aki vétkezett!
Te Phőnix légy! Jövőt nyiss! Szárnyaidra
csak terhet ró könnyes emlékezet.

Repülj, madár! A tiszta levegőnek
szűz prizmáján lásd végre a valót:
erkölcs és munka a legjobb iránytű
fároszod legyen s bölcs útravalód!

Nincs most idő a szólovagolásra.
Szemvillanásból értsd a másikat,
hisz egy a cél: boldog, erős nép s ország.
Nincs sok idő. Ki késik - lemarad.

Múltból tanulj, de ne láncaid csörgesd!
Igényed ésszerű, okos legyen,
abban bízz, aki elérhetőt kínál!
Becsülettel ki-ki annyit vegyen
közös kincsünkből, amennyit munkája
s tisztessége nyomán megérdemel!
"Szabadság" és a "mindent szabad" között
húzzunk határt! Kormánya s fékje kell
legyen röptödnek! Ne várj törvényőrre,
magad vesd ki magadból a fekélyt!
Ügyeskedő, csaló harácsolókat,
üres szócséplőt, bábút ne kímélj!
Csak a butaság követi a hangost,
az értelem figyel és válogat.
Nincs már idő! Elindultál az úton,
tartsd a tempót! Ne hagyd, hogy szárnyadat

- tollát megtépve - nyűgemberkék lazítsák!
Zárt pihékben, egységben az erő.
Százfelé bomló örökséged átok,
felejtsd hát végre! Bús téltemető

után a tavasz rügyet bontó fénye
küldje feléd gyógyító sugarát
s ahol egyetlen magyar él e Földön,
lelkét ujjongó hála hassa át,

büszke tudat, hogy itt áll e kis ország
kelet-nyugat kapuján és ezer
év nyomán szilárd alkotmányunk vára,
Szent István népe téged ünnepel.

Így lengjenek dicsőség lobogói
áldott Hazánk s Országházunk felett!
Ragyogjon ránk jövőnk, reményünk napja
s szegjük boldogan az új kenyeret!


1996.