Marci névnapjára

Bujdosó Ágnes:

Marci névnapjára

Lombok között napsugár,
felhőhintó arra száll.
Benne ül egy kis legény,
elbűvöli ez a fény.
Hopp, egy ugrás! Izibe'
ugrik a közepibe!
Anya öle lágy, puha,
ez lett Marci trónusa.
Földi élet, földi táj.
itt most Marci a király.
Mosolyország öleli,
kényét-kedvét keresi.
Anya szíve hű tükör,
apa karja biztos őr.
Mögöttük hány arc ragyog?
Nagyik, dédik, jó napot!
Megérkezett a csoda:
unoka, dédunoka.
Dehogy csoda! Egy gyerek,
hol kacag, hol pityereg
és mindennap új mesét
kínál ez az édes lét:
már mosolyog, gőgicsél,
kis ágy rácsához elér.
Ismerős lett a család
- bimbó kóstolja a fát. -
Hogyan történt, nem tudom,
Marci indul az úton
s egy szerelmes, szép párból
anyát, apát varázsol.
Az "ősök" csak csodálják,
új szerepük próbálják.
Én megbújva kis suton,
a jövőjét kóstolom:
Márk! Legyen mindig veled
szívedbe zárt Istened!
Tested büszke temploma
meg ne roppanjon soha!
Kincses kút vagy. Vizedet
kínálja tárt tenyered
s ha bozótos lesz a táj,
tiszta ösvényre találj!
Kerüljön el bú, ármány,
könnyekből is szivárvány
íve óvjon, Angyalom!
Kísérjen el kis dalom
s világítsa életed
meleg fényű szeretet!
Így történik, már tudom.
Marci indul az úton.
Érzés hímporát szedi,
tudás magját érleli
s jó kívánság tengerén
ember lesz e kis legény.
Hitünk áldón ráragyog:
pattanó rügy, jó napot!


1997.