Jöjj, üzenet

Bujdosó Ágnes:

Jöjj, üzenet

Székelyföldből sarjadó virágok
friss tavaszban illatozzatok!
Rétek, mezők kacagnak itt rátok,
tárt szívvel várjuk a holnapot.

Vihar szárnyán, nemere zúgásán
jöjj felénk, te ősi üzenet:
sárba törni, halálba tiporni
az életre vágyót nem lehet.

Havas csúcsok tengerszem öléből
- Szent Anna és Csorba tó felől -
vén fenyők, száz karú óriások,
sudár lombú, ifjú évelők

küldjétek a vágyott igazságot
botladozva küzdőink közé:
erős hittel, egymásba forrt kézzel
sziklába vájt út a hősöké.

Mert onnan, az erdély szülte népből
sokszínű és ízű hang kiált.
Hol erkölcsről tiszta nyelven szólnak
s tárt kapuvá érleli a fát

az anyaföld, munka és a szépség,
erősek ott a mély gyökerek.
Hiába bont zászlót a sötétség,
őrzi a fényt hű emlékezet.

Rommá tarolt otthonok tűzhelyén,
a szemekben s szívekben lobog:
parányi láng, sokmillió mécses ...
kény, erőszak el nem olthatott!

Ezt a drága, forró tüzet hívjuk,
kenyérváró kemencék tüzét,
hogy átsüssön, mint az izzó láva
és ömöljön, folyjon szerteszét,

égesse fel mind a régi szennyet,
tűnjön a mohóság, gyűlölet,
önzés, bosszú, a széthúzás átka!
Testvéreim, jaj, ébredjetek!

Megfújták a havas zengő kürtjét!
Félre pártok! Ezt a nemzetet
nagyobb öröm, tisztább holnap várja.
Úgy szülnek az anyák gyermeket,

hogy emberhez méltó lesz az élet
békés társak s szomszédok között.
Székelyföldről int felénk a példa:
célban a hit, győzelme örök.

Vihar szárnyán nemere zúgásán
jöjj hát felénk ősi üzenet:
v i g y á z z,  m a g y a r !  E r r e   a   j e l e n r e
a   j ö v ő t   k e l l   f e l é p í t e n e d !


1990.