István fiamnak

Bujdosó Ágnes:

István fiamnak

István, az engedetlen bárány,
aranygyapjas, vad, ifjú kos.
Féket nem ismer, gát sem tartja
vissza s ha nem is ildomos,
járt úton is új ösvényt hasít.
Tervek tékozló hőse ő.
Sólyomszárnyú fantáziája
előtt fejet hajt a jövő.
Valósággá álmodik otthont,
kincsesbányát, szerelmeket ...
de vadont, sivatagot törve
nem ér el hozzá üzenet:
az eltiport, útszélre vetett
hangyák panaszló jajszava.
Gyengék vállán nő fel a bátor,
századvég fénylő csillaga.

Kicsi fiam, nézz vissza néha
a bölcsőre, mely ringatott!
Anyád hangja suttog a szélben
s te oly' elvétve hallgatod.
Egyszer csitít, máskor lelkessé
fűti agyadat, szívedet
és ha törtetve ütni készülsz,
keményen fogná le kezed.
Hát nézz be olykor! Felkínálom
időrostán átszűrt magam.
Gyümölcs erőt szív a vén fából,
ha annak ép gyökere van.
Jöjj hát! Tanuld és éld a törvényt:
ember boldog csak úgy lehet,
ha tápláló kenyér színében
lénye apróra töretett
s mind, ki körötte szükséget lát,
morzsájából nyer enyhülést.
Sugaras jövőt az építhet,
ki önzetlenül adni kész,
kinek tükör minden nyitott szem,
kit hűsége véd, kötelez,
ki okul saját s más hibáin
és tisztán játszik. Ne keress
hamis pompát, hisz' annyi érték
lakik benned! Engedj teret
a jóságra indító vágynak!
Gondold meg: asszony és gyerek
kapaszkodik már köntösödbe ...
számukra Pharos, szikla vagy
s bár veled egyenrangú társak,
tisztes példaképük maradj!
Azt kapod majd, mit adni tudtál.
Az egyensúly szabálya ez.
Vigyázz! A mérleghinta nyelve
kilengést csak vészben jelez.
Látod, ma ismét önmagamnak
dúdolhatok. Oly' messze vagy!
Szellő erőtlen suttogása
nyomot hajszáladon se hagy.

Én mégis, mégis azt remélem,
belőlem indult kódjelek
- amint sűrül éveid száma -
rád lelnek és megmentenek.
Elnyugszik tán e szilaj vágta,
zilált hajsza a pénz után.
Asszonyod megtalálja párját,
gyermeked az édesapát.
A nap 24 órájából
egy rész őket is illeti.
Ne csak é r t ü k, v e l ü k foglalkozz!
Így gyűlnek jövőd kincsei.
Mert mátkasága küszöbén, ha
útravalót fogalmazol,
csecsemő, kisded, kamasz lányod
csak jó barátnak válaszol
egyszerre a felnőtt ajakkal.
Ezért kell korán kezdened
megismerni, érteni, óvni
hideg magánytól gyermeked!

Jó lett volna nemcsak üzenni,
beszélgetni is, kisfiam!
Hiszen az is vár néhány percet
tőled, ki árnyékként suhan
mögötted s ölelésre tárult
karja üres ölébe hull.

Lazíts a magadvesztő tempón!
Termő az ár, ha elsímul.

1981.