Flóra

Bujdosó Ágnes:

Flóra

Dr. Kocsis Elemér ny. egyetemi tanárnak, a kedves Barátnak
első unokája megszületésére.

Szerelmes társam, én szép Kedvesem,
ki mellettem teszed-veszed a dolgod
s dúdolsz magadban önfeledten itt,
hozzád bújok. Kettőnket egy lüktetés feszít.
Vérem zsibongó hullámain érzem,
mitől surran ki ajkad szögletén
az édes hang, mitől vagy boldog.

A Föld számunkra hogy megváltozott!
Nem bűvöljük a mézszínű Napot,
a lusta Holdat, merev szirteket,
idegen ország övein alvó századok
oszló nyomát ... nem érdekel a holt anyag.
Világunk szűkült s tágult végtelenre.
Szemed tükör. Keresem s meglelem
pupillák mélyén áldott perc varázsát
- hisz' nem is rejted - már felém szökik,
testemben ég, ismerős ízzel jár át
a szent csoda:  g y e r m e k ü n k    s z ü l e t e t t !

És álmaink most mind valóra válnak.
Kis magányunkban eltört a csönd,
helyére tódult az üde természet.
F l ó r a: virág, növény. Igy neveztük őt.
Megérkezett vele az élő élet.
F l ó r a: a rügy, bomló levél a fákon,
fehér virág és buja, színes álom,
hűvös illat és mozdulatlan mozgás,
termékenység, szűz vágyaktól zsolozsmás ...
gyökér a rögben, magasba szökő ág,
méhet dajkáló, ringató tenyér ...
értelmet ad az értelmetlen létnek,
dús talaj érli, friss gyümölcs, kenyér.
F l ó r a: repkény, komoly téglákat őriz,
újjá varázsol fát, megúnt ruhát.
Betegnek gyógyszer, szenvedő megenyhül.
Halottak tőle kapják az emlék kristályvizén szűrt
engesztelő búcsúimát.
F l ó r a: virág. Száz alak, szín és mozgás.
Flóra miénk! Édes hallelúja!
Minden kérdésre ő az ízes válasz,
rímekre refrén, aranybuba.

Szerelmes társam, gazdag forrásom,
ki mellettem teszed-veszed a dolgod ...
soha nem hűlő meleg kemencém,
fészket puhító, derűs kis fecském,
nézd, Flóra kacag ...
már ő is érzi, mitől vagy boldog.

1994.