Az első jaj

Bujdosó Ágnes:

Az első jaj

Dr. Sebestyén Margit szemorvosnak, a megértőnek.

Oh, drága fény,
ne hagyj el engem!
Vad rémület
tombol szívemben,
mióta látok
s mégsem látok.
Folt zárja el
a napvilágot.
Előttem torz
alakok járnak
kusza táncot
s a dúlt homály csak
kaján takaró,
szörnyű gátlás.
Sehol ablak,
sehol kilátás.
Zárt körén kívül
integet még
a lassan múlttá
váló emlék.
A keret ép,
de épp' a lényeg
hullámzó, kúszó
semmivé lett.
Elnyúlt fejek,
imbolygó testek ...
Megcélozlak!
Kínban kereslek!
Hess, dongó, hess!
Hát tűnj el végre!
Bezsong a kellős-
közepébe
minden képbe
szerte köröttem.
Még szokatlan.
Buzgó türelmem
könnyen elhágy.
S ez csak a kezdet.
A betűk csúszó-
mászók lesznek.
Ti könyvek,
hűséges barátok,
vígaszt hozók
és édes álmot,
húnyó értelmem
frissen tartók,
belém költözve
dalt fakasztók,
búcsúznunk kell
és nincs segítség!

Megkopott szem-
öldököm ívét
s hajam formáját
ki javítja?
Kire hull rejtett
hibák titka?
Ki varrogat?
Körmöm ki vágja
óvatosan
ügyelve rája?
Ki tanulgat
dédunokákkal?
Betegápolást
majd ki vállal?
Száz apró gondom
kire bízom?
Toporgok a
keserves hídon:
nem vagyok vak,
de nem is látok.
Boldogság ez,
vagy izzó átok?
Oh, drága fény,
ne hagyj el engem!
Rakj fészket gyönge
bal szememben!
Óvlak, becézlek,
dédelgetlek ...
adj időt a
reménytelennek!
Nincs sok hátra,
kpár évet kérek,
követelek, húzlak,
igézlek!
Küldj erőt, küldj
nyugalmat, békét,
hogy a mosoly,
e tiszta szépség
halálomig
ékítse arcom.
Egyedül harcoljam
meg harcom.
Ne legyek kereszt
senki vállán!
Könnyemből szülessen
szivárvány!
A tiszta látást
így esengem.
Oh, drága fény,
ne hagyj el engem!

1998.