Az első 25 év

Bujdosó Ágnes:

Az első 25 év

Édes Uramnak a 25. házassági évfordulónkra - el nem múló szeretettel.

Az én kezem ... a te kezed ...
a mi kezünk már nem remeg
tétován, utat keresőn.
A te erőd - az én erőm.

Az én szavam ... a te szavad ...
a mi szavunk egy gondolat.
Együtt mosolygunk, könnyezünk.
A te hited - a mi hitünk.

Az én Napom, a csillagom
te fényesíted és tudom,
ha egyszer hangom elakad,
tebenned is sötét marad.

Drágám, huszonöt éve már
- elszállt sok tél, tűnő, szép nyár -
mi eggyé válva, röptetőn
suhanunk át a vén időn.

Ajkadra vissza- visszatér
a régi dal s a fészekért
hordunk termékeny ágakat,
rá vérünk s verejték tapadt.

De míg engem néz a szemed,
az én szemem visszanevet.
S ha néha súlyos a teher,
karod segítőn átölel.

Így lépkedünk, így ballagunk,
már végefelé jár
utunk
és te vagy mindig a derű,
mint falat kenyér, egyszerű.

Az álmaid ... az álmaink ...
életre kelt szép vágyaink
itt röpdösnek együtt velünk,
melegítik az életünk.

S ha húnyni készül a parázs,
mint ódon illatú varázs,
mint mesék örök vándora,
megújul Phőnix madara.

Benépesül köztünk az út.
Áldott forrásból tiszta kút
vizében tükröző csoda
a sok gyermek és unoka.

Nincs mozdulat, mi ékesebb,
nincs boldogság, mi édesebb,
mint ez a nyüzsgő, ifjú had,
szívünkből ömlő áradat.

Ők a remény, ők a vigasz,
hogy nincs határ, mely megriaszt.
Hogy nincs vég, csak új folytatás.
Szoríts magadhoz, drága társ,

hisz' a kezed s az én kezem,
a mi kezünk már nem remeg
tétován, utat keresőn.
A te erőd - az én erőm.

Az én szavam ... a te szavad...
a mi szavunk egy gondolat.
Egy lett a célunk, életünk.
A te hited - a mi hitünk.

Az én szívem ... a te szíved
ej, tanár úr! Ki érti meg,
hogy lett ily' meghatóan csodás,
édes lecke a   r a g o z á s ?

1984.