András 50 éves

Bujdosó Ágnes:

András 50 éves

Ajándéknak szánom e verset.
Kondul szívem, vén, nyűtt harang.
Kopott nyelve riadtan verdes:
50 éves a nagy fiam.

Valami szép, felejthetetlen
határkő szózat kellene,
Felém röpül emlékek szárnyán
az elmúlt idő szelleme
és én könnyezve-mosolyogva
súgom füledbe, kisfiam:
51 éve dédelgetlek
hol könnyesen, hol boldogan,
mert amióta megfogantál,
nincs nap, mely nélküled telik.
Egy tűnő kép, egy hang, egy álom
és én reggeltől estelig,
munka közben, pihenő ágyon,
kósza fonálon lebegek,
mely hozzád köt s testvéreidhez.
Minden kérdésre felelet,
minden gondomra a megoldás,
bánat s öröm forrása vagy
ma is s hogy elmúlt egy fél század,
mit számít az! Te csak maradj
a régi édes, tiszta gyermek!
Senki kedvéért ne feledd,
ki tanított az első szóra,
ki fogta puha kis kezed!
Ne törd el azt a keskeny hídat,
amely a múltból nyúlik át!
G y ö k e r e   támasz a növénynek,
az tartja sudáran a fát.
Gyökértelenül: ingó nádszál,
víz színén úszó hab maradsz.
Büszkén kapaszkodj hát a tőbe!
Gazdag gyümölcsök magja vagy.
Én, fáradt kertész, megnyugszom már:
mit álmodtam, életre kelt
- apja testében anyja lelke -
mi írva volt, végül betelt.
Férfi lettél s mi ennél is több,
e m b e r maradtál, kisfiam.
Ember a hitvány dúvadok közt
s kiérdemelten boldogan,
hisz' felépült a vágyott otthon.
Erősen állnak a falak ...
melletted hű és dolgos asszony
s már unokák a "kert alatt".
Itt ésszerűek az igények,
feleség, gyermek összetart
s a közös terv dúsan beérik,
a jövő bármit is takar.

Tudom, mindnyájan tűzben égünk
- mondják, így edződik a vas -
sors-pörölyöd kemény csapása
fémet hajlít, nem lágy viaszt.
Férfi lettél s mi ennél is több:
e m b e r k é n t állsz helyt mindenütt,
ahová csak rendelt az élet.
Ne nézd, az óra hányat üt!
Könnyű pillék a múló percek
s derék út volt ez 50 év,
de csak a dőre fordul hátra.
A bölcs lazítja köntösét,
ablakot tár a fényözönnek,
homlokán símul a redő,
oldódik a kételyek lánca,
ráeszmél, csak egy porszem ő.
Ha kellő távolságból nézed,
mikronnyi lesz a vágy, a gond.
Önkezedben a párkák szála:
a sorsod. T ü r e l e m m e l  fond,
ez teszi széppé, jóízűvé
a rád váró új 50-et.
Hited pillére maradjon az
örök, önzetlen szeretet!

Ajándéknak szánom e szókat
közös ünnepünk asztalán.
75 évem súlya szédít.
Születik versem ezután?
Búcsúzóul még arra kérlek,
mindig te maradj a sziget,
amely napfényben, vagy viharban
hűn várja testvéreidet!

És most köszöntsük poharunkkal
a jubiláló Ötvenest
s ha marad pár csepp az üvegben,
a  D é l  után kapja az  E s t .
Éljen András, családja kedves
körében számos éven át
s hadd éljek én is! Édes Uram
hordja még hosszan az igát!

1995.