Bujdosó Ágnes:
Andi ródlizik
A hó szikrázva csapott fel a fákig,
aztán ernyedt-fáradtan visszahullt,
mint búcsúzó, halott tiszavirágok.
Andi szánkója felborult.
Huncut, pajkos manó görgette éjjel
fel a dombra a havas kupacot,
amiben az én guruló kis mackóm
megbotlott s bús nyomot hagyott.
A hűtlen szánkó leért már a mélybe.
Andit faggatták rémült gyermekek:
"Hol fáj? Mi történt? Jöjj már, hadd segítsek!" -
aggódtak. Andi nevetett.
Én jó Istenkém! Egyszer majd mellette
nem állhatunk, őrködő hű szemek.
A vad hajszában, hogyha le is pottyan
néha a szánról, fogd fel a karodban!
Kis szívét sose üsse meg!
1980.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése