Adventi zsolozsma

Bujdosó Ágnes:

Adventi zsolozsma

A szívünk tárva.
Jézusra várva
adventi csillag
mutat útat.
Vérgőzös pára
s üldözők száza
között a szent fény
menhelyt kutat.

Jaj, üt az óra
s nincs fogadója
ma sem Annak,
ki felénk siet.
Nincs meleg párna,
pólya se várja,
csak gyilkos kés és
halálszüret.
Fegyvert szorongat,
bombákat robbant,
testet és lelket
ízekre tép
az önző érdek.
Hamis ítélet
nyomán a gyenge
bitóra lép.
Hatalom kába
halovány árnya
buta gőzzel fest
császárokat.
Hangyák közt féled
a nagyobb férget
s meghal a lényeg
a mocsok alatt.
Máglyán a "jó" ég,
bujdos a "szépség",
erkölcs a jog mö-
gé menekül.
Végső vesztünkre
nincs többé tükre
tetteknek, melyre
iszap terül.

Jaj, üt az óra!
Advent-hívóra
zengő harangok
sikoltsatok!
Ne fölös pompa
s látszatok szobra
fessen jászolból
ünnepnapot!
Ébredj fel, ember!
Tisztuló szemmel
lásd a múltat
és lesd a jövőt:
ma még csak Kisded,
ki megszánt minket.
Ne feszítsd máris
keresztre őt!

Győztes erővel
Karácsony, jöjj el!
Nagypéntek árnyát
űzze remény,
hogy egyszer végre
megtisztít vére
s mint latrok, új hús-
vét ünnepén
a szégyen fáján,
megtörve, árván,
bűn mocsarából
felé nyúlunk
s messiás-álma
valóra válva:
e m b e r r é  vált meg
mi Krisztusunk.


1993.