100 éves évforduló

Bujdosó Ágnes:

100 éves évforduló

Anya 100 éves lenne ma.
Apa őszre eléri
a jubiláló dátumot.
Ő mindig így kíséri
- hű társ - éltében s holtan is
az elgyűrűzött mátkát.
Ne félj, anya! Nyomodban jár
s a csend fölött vigyáz rád.
Te voltál a kemény, erős,
ő a halovány árnyék,
de véle eltűnt, elhagyott
a fény. Csalóka játék
vítt álnok, édes és gonosz
csatát. Győzve, esetten
pókfonálon hintáztatok -
és mindig együtt, ketten.

Amint virágot hint kezem
képük alá, remegve,
könnyen prizmáján átdereng
három szó: "csak a teste ..."
Mert szétrághatta az idő
a bőrt, a húst, a csontot -
nem tűntek el! A köznapok
tükre ízekre bontott
vonásaim mögé rejtve
lényüket elém tárja
s fiaim arcán, tettein
az ő poruk szitálja
ismerőssé a mozdulat,
a hang, a kép csodáját.
"Csak a testük ..." - mert néma Styx
felett az emlék jár át
és visszalopja életük
dús perceit, megáldva
s a század tisztítótüzén
szűrve, lelkünkbe zárja.

Tanító volt az én apám
s anyám is. Úgy neveltek,
hogy kiáltsam az igazat,
amit sírbolt sem rejthet.
Kiáltok hát! Mondd, érzed-e,
megérted-e a távol
történések súlyát, melyen
a kor mécsese világol?
Látod-e eszmék szirmait
valóra álmodottan
s belőle átokká aszott
gyümölcsöt érni? Honnan
kerül ocsú s hogy fojtja el
a búzát? aratásra
- amint emberkézbe kerül -
miért hull pelyva a zsákba?
A múlt nagy mester. Forgasd hát
időnk kerekét vissza!

Szülők, ősök kárán okul
a bölcs. Iriszed tiszta
s a távolság jól pontosít.
Bátran vállald a tétet,
mire tisztesség, szorgalom
s az erkölcs üt pecsétet.
Jó útlevél. Ki ezzel él,
útját nemesen végzi.
De ne feledd, szélfútta báb,
ki önmagát cseréli.
A jelen lángnováinak
agyad legyen a fékje!
Hatalomvágy, marakodás
közt délibáb a béke.

Ezért kiáltok. Ünnepünk
az életünket méri.
Anya 100 éve született,
apa ősszel beéri.
Poruk nem temetőlakó,
lelkük bennünk világít.
Amíg élsz, morzsold hát velük
szép hitük zsolozsmáit:
szelíd szó, tiszta szeretet,
konok törés a jóra ...
így szól a néma üzenet,
sorsunk útravalója.

Nézd, virágot hint vén kezem
képük alá, remegve.
A távot mérem, mennyi még?
S ki súg majd megrendült igét
sírunknál: "... csak a teste ..."


1990.